Azok a valakik előttem kötöttek ki, de még nem láttam az arcukat. Az alakjaikból ki lehetett venni, hogy emberek.
- Szia, a nevem Jack ő pedig –az erdőből előlépett egy nő- Anna. Mary-t vagy, ahogy mondják, Victoria-t keressük
Anyám életben van. Most jött el annak a percnek az ideje, amikor kiborulok. Borult az egész elméletem. Ha ő még életben van, akkor miért hazudott nekem? Miért nem keresett meg, hogy elmondja, életben van.
- É… én vagyok az. –mondtam alig érthetően
Na, most meg miért keresnek? Mindenki vagy meg akar ölni, vagy meg találni esetleg befolyásolni. Ezt már nem bírom tovább, leültem a földre.
- Jack, mi a baja? Miért ült le? –kérdezte csengő hangon a nő
- Nem tudom, szerintem kiborult. –felet teljes nyugodtsággal
Jack magas és izmos testalkattal rendelkezett. Szőkésbarna egyenes haj, a tipikus karikás szem és hófehér bőr… Vámpír! Ha Jack vámpír akkor Anna is? Lehet, hogy ő mentett meg, de akkor miért nem emlékszik rám? Esetleg amnéziája lett? Nem tusom. Ennyi, kész, vége! Ott ültem a földön és most valahogy minden olyan távolinak tűnt. A csinos nő odajött hozzám és átölelt. Hideg és hófehér bőre megerősítette, hogy vámpír.
- Mit akartok tőlem? –értetlenül néztem rájuk- Ti is meg akartok ölni? Belefáradtam már ebbe
- Nem, nem akarunk bántani, segíteni jöttünk. –nyugtatott Jack
- De akkor miért jöttetek?
Erre a kérdésemre nem kaptam választ.
- Anna, hogy hogy élsz? Illetve tudom, hogy vámpír vagy. –kérdeztem meglepődve
- Jack a kórházban ápoló, még mielőtt meghaltam volna elintézte, hogy azt higgyék valóban meghaltam. –magyarázta teljes nyugodtsággal
- De a temetés? –hitetlenkedtem
- Nem rögtön temettek el. Megharapott és átváltoztam, így is alig fejeződött be az átalakulásom a temetésre. Onnan pedig már könnyű dolgom volt. Kibírjuk levegő nélkül. De olyan beteg színed van… eszel te normálisan? –kérdezte aggódva
Megfogta a fejemet és kimeredt a szeme. Bár a szívem dobogott meg lehetett állapítani, hogy van bennem egy kis vámpírén. Aztán a nyakamhoz tette az ujját, majd a kezemen a pulzusomat kereste. Kimeredt szemekkel nézett Jack-re
- Jack, ő már nem ember…
Elugrott tőlem… Vajon most mit fognak csinálni? Meredve engem néztek.
- Most meg mi a baj? –kétségbeesetten néztem rájuk
- Szörnyeteg lett a lányomból. Ki tette ezt veled? –rémült volt az arca
- David. De már másodjára változok át. Ma fejeződött be az átváltozásom. Apa is vámpír és nagyon félek a tanácstól. –mondtam halkan
- Kicsim mikor ettél utoljára? –közelített néhány lépést
- Úgy egy órája. Miért? –még nem fogtam fel, hogy miért kérdi
- És mit ettél? –közelített megint néhány lépést
- Egy szarvast. –na, ez már tényleg különös
- Még nem ettél ember? –kérdezte meglepetten
- Nem, de nem is fogok, nem akarok szörnyeteg lenni. –anyámnak kimeredt a szeme
- Akkor még nem tapasztaltad a vámpír lét legjobb dolgát? Pedig kár...nézzük, mennyire tudsz ellenállni az embervérnek. –kacagott
Az erdőből még két vámpír lépett elő. Katy volt náluk. De mit akarnak vele? Kétségbeestem. Jack egy kést vett elő .megfogta a karját el a kés élével megvágta az erét. A karján folyt a vér… és… és valami csillapíthatatlan szomj tört rám. Ösztönösen támadó pozíciót vettem fel és már ugrottam is, de! Megölni a legjobb barátnőmet? A fejemben valahogy nem ez került előtérbe. Ahogy az a mennyei piros és meleg tápláló vér folyik a kezén. Óriás vágy támadt bennem a vére iránt, mivel még emberi vér közelében nem voltam. De ne tedd meg! Ne öld meg a legjobb barátnődet! Aztán egyik percről a másikra földöntúli érzés fogott el. Próbáltam minél többet szívni a véréből, de állj! Mit csinálok? Abba kell hagynom, de nem megy. Ebből az érzésből nem elég. Egy olyan kellemes, megnyugtató, boldogító, mámorító, szavakkal le sem lehet írni. Kilométeres távolságból sikolyt hallok, egyre erősödik.
- Áá!! Viki, ne, kérlek ne!
Gyorsabban vettem a levegőt. Mit? Mit csinálok? Megölöm a legjobb barátnőmet! Nagy erőt vettem magamon, még egy utolsó nagy korty, na, jó legyen kettő, vagy inkább három… na, elég… eltoltam magamtól a kezét.
- Nagyszerű! –Anna tapsolt –még hogy nem ölsz ember! Most már te is szörny vagy!
Nagyon dühbe jöttem, de erre most nem volt idő. Gyorsan Katy pulzusát néztem… még élt. Felvettem a földről és a ház felé vettem az irányt, de jöttek utánam. Nem érdekelt… minél hamarabb biztonságos helyre kell vinnem. Útközben megkezdődött a rángatózás… tehát terjed a méreg. Istenem mit tettem? A legjobb barátnőmből vámpírt csináltam. Már láttam a házat, de valami nem volt rendjén… a ház égett. Valami furi szagot éreztem, ismerős, de nem tudom, hogy mié. Törd a fejed! Most nem mehetek a házhoz, a vámpírbarlangba kell mennem. De megvan! ... Vérfarkas. Gyorsan megfordultam, így Jack és bandája azt hitte, hogy a házba mentem. Innentől már nem követett senki. A barlangba sikeresen megérkeztem. Katy-t lefektettem a földre és vártam…és vártam. Már nem érdekelt a tanács. Egy szörnyeteg vagyok… csak Katy-t néztem, reméltem, hogy életben fog maradni. Később mozgást hallottam, ösztönösen a barátnőm elé ugrottam, hogy védelmezzem. Lassan közeledett… és… és David volt az.
- Mit tettél? –ordított velem David, de még ilyen dühösnek nem láttam –és még azt mondtad, hogy Ben az áruló! Nem te vagy az!
- Miről beszélsz? Mit csináltam? –nem értettem semmit sem
- Ránk uszítottad a vérfarkasokat és én bolond még azt hittem, hogy szeretsz. –mondta keserűen
- Tévedsz! Nem csináltam ebben az ügyben semmit sem. Anna él. Itt van még három vámpírral. Sajnálom, nem tudtam magamon uralkodni… -nedves lett a szemem. –ott vágták fel előttem az erét. –összeestem- szörnyeteg vagyok! Majdnem megöltem. Azt hittem tudok magamon uralkodni, de tévedtem.
- Mit csináltál? –kimeredt a szeme
Nem mondtam semmit, csak Katy-re mutattam
- Ugye nem fog meghalni? –kérdeztem kétségbeesetten
- Nem, át fog változni. –odajött hozzám és leült mellém- Ó… kicsim én nagyon sajnálom. –meg akart ölelni, de:
- Ne érj hozzám! Szörny vagyok! Nem tudtam uralkodni magamon, és ahogy a vér folyt a karján… minden olyan távolinak tűnt. Mit csináltam? Biztos rémültem fog majd rám nézni és utálni is fog. Undorodom magamtól –mondtam szomorúan és dühvel telve
- Nyugodj meg, ez előfordul, de az a fő, hogy nem ölted meg, volt erőd abbahagyni. –nyugtatott
- Nem megyek az ülésre, azt csináltok, amit akartok! Itt maradok vele… tényleg apám hol van? –most vettem észre, hogy csak egyedül jött
- Apádat megölték és Daniel is halott. –mondta halkan
- Daniel és apám halott? –a fejemet a térdemhez hajtottam –Mi lesz így velem? És ez biztos vagy egy újabb átverés? Kinek higgyek?
- Nyugodj, meg én itt vagyok neked. –átölelte a vállamat
- Most jobb lesz, ha elmész. Így lesz a legjobb neked is és nekem is. –mélyen a szemeibe néztem
Értetlenül nézett rám, morgott egyet aztán elment. Csak Katy-t néztem. A gondolataim máshol jártak, néha a megszokott levegővételt is kihagytam. Néha belemarkolt a kőbe, olyan fájdalmai lehettek. Máskor meg sikoltozott. A tanácsülést kihagytam. Egyre közeledett az átalakulásának a vége és én csak vártam… és csak vártam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése