Most lassan nyisd ki a szemed és … körülöttem a fű fekete, sok fa kidőlt és … és Steve itt fekszik rajtam. A szeme nyitva van, de él még? Jesszus! Ilyet kérdezni?! Már mióta halott. A földre fektettem, még mindig nem mozdult. Mit tettem? Jobb lesz, ha elmegyek, de nem hagyhatom magára. Ki tudja, hogy mi a baja.
- Steve, szólalj meg! Steve hallod? –hiába mondtam nem szólalt meg.
A mellkasára feküdtem. A szemem nedves lett. Meghalt… vége és ez az én hibám. Az eső esett és még mindig villámlott. Becsuktam a szemem és vártam. Na mi lesz már? Mozdulj meg! Ezt nem teheted velem! Most voltam megint boldog… most éreztem ismét biztonságban magam. Nem veheted el ezt tőlem! Ébredj fel! Nem hagyhatsz itt… tudod, hogy hány személy miatt gyötör a bűntudat… és én voltam a hibás. Az esőben vártam, hogy felkeljen… már pirkadt. A nap melege, melegítette fel a bőrömet. Úgy dél környékén megmozdult a mellkasa. Hála… nem halt meg. Nem öltem meg.
- Steve én nagyon saj… - az ujját a számra rakta
Nem szólalt meg, csak kétségbeesett szemekkel nézett engem. Segítettem felállni és bementünk a házba. Lefeküdt az ágyra. Leültem az ablakba és csak néztem. Szomjas voltam, de nem mozdultam mellőle. Megint eleredt az eső, most legszívesebben nagy zokogásba kezdtem volna. Nem mertem ránézni, szégyelltem a történteket.
- Miattam ne emészd magad. Nem te tehetsz róla. –suttogta
- Most nem fogok vitatkozni. –az ablakon néztem kifele. –Mi van most veled? Miért nem bírsz felkelni?
- Szerencsére nem estem torporba. Most csak regenerál a szervezetem. –válaszolt halkan
- Mi az a torpor? –kikerekedett a szemem
- Ha túl sok sérülést szerzünk, a testünk felépülése érdekében torporba esünk. Olyan mintha aludnánk, de ez sokkal mélyebb álom. Ez eltarthat egy hétig, de akár egy évszázadig is. –suttogta
Steve majdnem egy hétig feküdt ágyban. Hihetetlen, hogy mire vagyok képes. Egész végig mellette voltam. Igaz egyik nap rám tört a nagy szomjúság, de akaraterővel legyőztem. Maradtam mellette és az ablakban ültem. Hajnalban úgy éreztem, hogy egyre nehezebb a szemhéjam és alig bírok megmozdulni, majd végül lecsukódott a szemhéjam. Még éreztem a nap melegét a bőrömön aztán valaki felemelt. Rázni kezdett az illető, de nem bírtam kinyitni a szememet. A hangok is távolinak tűntek, de ismerősek voltak.
- Mary térj magadhoz! –mondta a kétségbeesett férfi.
- Legyengült. Sietnünk kell! Azonnal innia kell! –nyugtatta a gyönyörű hangú nő.
Tényleg ki van legyengülve? De hát én vagyok Mary! Mi lett velem? Megint mibe keveredtem?
- Mary hallasz engem? – kérdeztem az ismeretlen férfi.
Próbáltam kinyitni a szememet, de nem ment. Akkor megpróbálok beszélni, valahogy az agyam és a szám nem volt összeköttetésben. Utolsó lehetőség: felemelem a karomat, vagy inkább csak megmozdítom az egyik ujjamat. Nagy erőt vettem és sikeresen felemeltem a mutató ujjamat.
- Jó rendben… még magánál van, de akkor is sietnünk kell! –mondta egy másik nő
Mit keres itt egy újabb nő? Miért visznek be az erdőbe? Éreztem, ahogy felemelnek az ágyról és valaki a hátára tesz. Gyorsan mehettünk, mert éreztem amint az arcomba csap a szél. Mi lett velem? Hova visznek? Csak ez járt a fejemben… lassultunk majd megálltuk, megint lefektettek valahova, csak ez olyan nyirkos volt. Tehát füvön fekszem. Érdekes. A férfi maradt mellettem és a hajamat simogatta. Vajon miért aggódik ennyire értem. A két nő valószínűleg visszajött.
- Találtunk egy szarvast, nem öltük meg… még él –hadarta ez egyik nő
Minek szarvas? Ezt nem értem. Valamit rákentek a számra, valami nyálkás folyadékot… tényleg, teljesen elfeledkeztem arról, hogy mennyire szomjas vagyok. Ez a nyálszerű valami, olyan földöntúli érzéssel töltött el. Már megint felemelt, de néhány lépéssel arrébb le is tett. Nekifektettek valami melegnek és olyan jó illatot árasztott. A számtól nem messze folyt kifele belőle az a nyálszerű valami. Még annyi erőm volt, hogy odahajoljak és szívjak kifele azt a mámorító folyadékot. Ahogy egyre többet és többet ittam, úgy töltődtem felfele energiával. A végén már ki tudtam nyitni a szememet. Ekkor láttam, hogy körülöttem Clarissa Christie és Steve állt és a ruhán csupa vér lett. Tehát Steve már jobban van… ennek nagyon örülök. Csak ültem a szarvas mellett és csak a földet néztem. Egy kis idő után ők is leültek, engem néztek, de nem szóltak hozzám. Tehát mérgesek, csak egy a gond: Miért álltak kört körülöttem? Meg kell szólalnom, tudom erre várnak.
- Mit keresek itt? Clarissa és Christie miért vannak itt? –suttogtam
- Azért mert megmentettünk. Miért csináltad ezt? Nem halhatsz meg! –kiabált velem Steve
- Ne kiabálj velem! Már amúgy is meghal… - tovább nem bírtam beszélni, ismét rám tört a gyengeség és a szemem is becsukódott.
- Clariss mit lett vele? Miért csukódott le megint a szeme? –Steve most már kétségbeesett volt.
A két nő megint elment, én meg ott feküdtem a kihűlt szarvas mellett. Steve megint simogatta a hajamat. Most több idő telt el mire visszaértek. Órának tűnő percek teltek el. Megint szarvas hoztak. Újra vágtak vele egy sebet é ismét folyt a vér. Én megint megittam az összest és már erőre kaptam. A végén felálltam és nem estem vissza, nem lettem újra gyenge. Felálltak a többiek és Steve átölelt.
- Ne csinálj többet ilyet! Én nem számítok csak te! Velem nem kell törődnöd. –suttogta a fülembe
- Éretem. –mást nem tudtam mondani, nem akartam veszekedni.
- Induljunk vissza a házba. –mondta Clariss
Elindultunk vissza, az út alatt mindig hátra néztek, hogy jól vagyok-e. Steve haladt elől, nagyon dühös volt. Útközben észrevettem egy szarvast. Elkaptam és gyorsan megöltem. Türelmesen megvárták és aztán mentünk tovább. Most már nem kínzott a szomjúság. A házhoz érve láttam csak, milyen nagy kárt okoztam. A fű kiégett az állatok elpusztultak és sok fa kidőlt. Bementünk és mindenki leült a nappaliban. Ajaj… biztos kényelmetlen beszélgetésben lesz részem. Senki sem szólalt meg, egymást néztük.
- Mary gondolkoztunk… Steve nem tud segíteni az erőd használatában ezért kétnaponta váltjuk egymást. Megpróbálunk mi is segíteni. Elvesztegettünk több mint egy hetet, mér csak egy hónapunk maradt és még nem állunk sehol sem. –mondta Christie
- Sajnálom. Megpróbáltam, de nem megy. Kétszer is belevágtam és mi lett az eredménye! –suttogtam
- Ma és holnap Clarissa lesz veled. –Christie magyarázta lelkesen
- Rendben. –mást már nem tudtam mondani.
Remek, elküldik tőlem és megkapom Clarissa-t. ezzel büntetnek. Nagyon aranyosak. De én vele szeretnék lenni! Nem akarom, hogy több száz kilométer távolság legyen köztünk. Nem akarom, hogy ne tudjon majd minden reggel megölelni. De az is lehet: Én miattam megy el. Nem azért mert ezt mondták neki, hanem önszántából… remek még egy dolgot elrontottam az életemben…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése