Kicsit később én is kimentem. Gondoltam megkeresem Christie-t. Szétnéztem az emeleten, aztán lementem a földszintre. A nappaliban Steve és Mark éppen könyvet olvastak. Megnéztem még a konyhában. De miért is lenne pont a konyhában? Benéztem a dolgozóba és bekopogtam a hálószobájába, de nem volt sehol. Lehet, hogy lent van a pincében, de ott sem volt.
- Keresel valamit Mary? –kérdezte Mark.
- Igen. Christie hol van? –kérdeztem vissza gyorsan
- Elment Clarissa-val. Van valami baj? –felhúzta a szemöldökét
- Csak szomjas vagyok, és még nem ismerem a környéket. Nem akarok kellemetlenséget okozni.
- Akkor Steve elkísér. Ugye Steve? –az említett személyre nézett
- Igen elkísérem. –felállt – Akkor indulhatunk?
- Persze. –próbáltam normális hangnemben válaszolni.
Hátul kimentünk és elindultunk be az erdőbe. Steve elöl haladt én meg meg sem szólaltam. Úgy 15 percnyi futás után egy elkerített helyhez érkeztünk. Steve felmászott egy fára és átugrotta a kerítést.
- Gyere át te is. Ez az elkerített rész a miénk. –intett nekem
- Nem lenne egyszerűbb, ha végigmásznék a kerítésen? –értetlenkedtem
- A kerítésben áram van. –a kerítésre mutatott
Felmásztam én is a fára, aztán átugrottam. Steve folytatta az utat, be az erdőbe, majd megállt. Éreztem, a közelben van öt szarvas. Hmm… olyan jó illatat árasztottak.
- 5 szarvasból kettő az enyém! –suttogtam és már mentem is tovább.
Már elég közel jártam, rávettettem magam az egyikre. Most vágytam a vérre. Eddig csak a szomjamat oltotta, de most óriási vágy támadt bennem. Ebből a mámorító érzésből nem elég. Már a harmadik szarvasnál jártam mire feleszméltem, hogy mit csinálok. Steve csak állt és nézett. Ökölbe szorított a kezemet és a szám elé tettem… nem ehetek többet… nem nem! Vámpír énemnek ennyi nem volt elég és nem tudtam miért. Elég volt három szarvas, a többi után csak bezsongnék. Nagy harcot vívtam itt belül… az ész és az ösztön nagy harca… leültem egy kidőlt fatörzsre, de az érzés nem csökkent. Most már az öklöm nem a szám előtt volt, hanem már az öklömet haraptam… le kell állnom… nem csinálhatom ezt. Ráadásul nem is vagyok teljes vámpír.
- Látom már nem vagy szomjas. –leült mellém
- De még az vagyok, de nem ihatok többet… mert akkor be fogok zsongni… nem azt nem tehetem. –mondtam megrémülve –Még kell vér… még kell… miért van ez?
- Nem tudom, ne tőlem kérdezd…
- És ha bezsongok… ha nem fogsz tudni leállítani? –kérdeztem félve
- Nyugi… ez nem akadály… Még mindig szomjazol a vérre? –érdeklődött
- Igen…. –lehajtottam fejemet.
- Akkor igyál… még egy szarvas nem okozhat nagy gondot…
- De igen… ugye nem fogok bekattanni? –összegörnyedtem
- Nem hiszem…. –megfogta az államat és felemelte
- Mit csinálsz? –kérdeztem suttogva
- Lenyugtatlak…. –és kivette a számból az öklömet
- Ugye nem te csináltál velem valamit?
- Miért tettem volna? De nyugi! Nem csináltam veled semmit…
Aztán megcsókolt… nem volt előtte semmi, se puszi, se ölelés. Nyelvünk azonnal összeért. Nem tudom mit éreztem… nem tudom melyik énem örült jobban ennek a helyzetnek… mintha csak ez hiányzott volna nekem… az a furcsa vér iránti vágy elmúlt… nem én irányítottam… arra sem emlékszem, hogy mit csináltam. Hogy mikor öleltem át a nyakát, mikor bújtam hozzá, mikor ültem át az ölébe… és hogy ő mikor ölelte át a derekamat… mikor vette két kezébe arcomat… semmire… vajon erre az érzésre vágytam? Égett mindenem a kezem, a lábam, a bőröm, a szám és szúrt a mellkasom, amikor levegőt vettem. Ez ennyire fáj? De a házban miért nem fájt? De a közelségére szükségem van, mert akkor egy lelketlen vámpír leszek… egy függő vagyok… mindig csak egy kicsivel kell több és aztán már nem tudok leállni. Egyszerre hagytuk abba… belenéztem nagy szemeibe és teli voltak vággyal… bár azt nem tudom, hogy az enyémből mit olvasott ki… nem tudom, de átölelt és mellkasára vont… majd megfogta az arcomat.
- Miért fáj ennyire? –kérdeztem kétségbeesetten –A házban miért nem fájt?
- Nem kell elnyomnod a vámpír ént magadban. Hiába akarsz ésszerűen cselekedni, a vámpírok létezése nem ésszerű… szerintem. –erősebben átölelt
- De mindig így fog fájni? –már a sírás környékezett
- Idővel enyhülni fog…. –felállt –Gyere, lassan vissza kéne menni a házba.
Bár még mindig nagyon fájt mindenem, mentem vele. Hamar visszaértünk, inkább nem vettem levegőt, csak ne fájjon a mellkasom. Még Clarissa és Christie nem jöttek haza. Egy kicsit kínos lett volna három férfi társaságát élvezni, ezért felmentem Clar szobájába. Leültem a földre a nagy ablakhoz. Az erdőt bámultam. Még mindig az erdőben történtekre gondoltam. Ha csak az emléket elevenítem fel, már akkor is fáj mindenem. De azért jó volt Steve közelsége. De miért fájt ennyire? Ez nem normális dolog. Miket gondolok itt, már az sem normális, hogy vámpír vagyok. Innentől kezdve megszűnt számomra a „normális” szó létezése. Clariss bejött a szobába… végre itthon vannak. Mivel előtte nem lehet titkolózni, kénytelen voltam elmondani. Szerencsére megértett, de okosabb nem lettem…
- Nyugi, majd elmúlik… - megölelt
- Remélem… - sóhajtottam egyet
- Úgy egy óra múlva gyere le a nappaliba… vagy majd én inkább feljövök és szólok neked. –felállt
- Miért?
- Taktikai megbeszélés plusz az edzésedről is szó lesz. –kiment
Tehát van egy órám a magányra. Inkább lezuhanyozok, nagyon összekentem a ruhámat és magamat is. Felpattantam és elindultam a fürdőbe. A folyosó végén találkoztam Steve-vel. Nem szólt semmit csak mosolygott. Én gyorsan bementem a fürdőbe és végre beállhattam a zuhany alá. Felfrissültem és szerencsére a mellkasomban lévő fájdalom is elmúlt. A folyosón megint találkoztam vele… rápillantottam és a mellkasomat megint elkapta az a fájdalom. Elkapta a kezemet és bevitt a szobájába.
- Miért hoztál… - folytattam volna, de az ujját rátette a számra
- Csak szeretnék bocsánatot kérni… nem akartam fájdalmat okozni. –ismét vágyakkal teli szemekkel nézett rám.
- Tudom, nem tehetsz róla. –átöleltem, mire ő sóhajtott egyet.
- Látom kicsípted magad estére. Kapsz ajándékot. –rám kacsintott, aztán meg elengedett
Köpni nyelni nem tudtam… ne… csak ajándékot ne. Így is annyira hálás vagyok nekik, hogy befogadtak… nekem nem kell ajándék. Már az is az, hogy itt lehetek. Átmentem a szobába és vártam… vártam, hogy majd jöjjön Clariss és lerángasson a nappaliba…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése