David jött felém, én inkább vissza leültem a padra. Vajon mit akar tőlem? Már csak ő hiányzott. Gyorsan meg kell beszélnem vele, amit meg akar és aztán gyorsan haza kell mennem. Amúgy is ma megyek Daniellel vacsorázni. Már nem félek tőle, és Danieltől sem.
- Szia, jöttem hozzád –leült mellém
- Szia, én meg mentem volna hazafele. –feleltem
- Remélem, hogy azért van rém egy kis időd. –olyan ellenállhatatlan szemekkel nézett rám
- Igen van egy kis időm, de nem sok, ma megyünk Daniellel vacsorázni. –hátha nem fog olyan sokáig feltartani
- Rendben, rövid leszek. Azt akarom, hogy hagyd ma ott Danielt és költözz hozzám. –megint olyan szemekkel nézett rám
- Nem tehetem és lehet, hogy nem is akarom. –nem akarok egy vámpírhoz költözni, így is elég elviselni egy vérfarkast.
- Tehát még mindig szereted… ez van, de tudd meg, hogy hozzám bármikor fordulhatsz. –szomorúan nézett
- Sajnálom, de most nem tudom, hogy mit érzek. –a földet néztem
- De tudnod kéne. –az arcomhoz akart nyúlni
- Nem, nem tudom! –dühösen felálltam.
- Gyere, ülj vissza. Még mondanom kell valamit. –engem nézett. Nem tudom, hogy mit akarok, de inkább még maradok Danielnél. Vissza leültem. –Ma haza fogsz menni és este lefekszel aludni. Aztán felriadsz, hogy rosszat álmodtál. Daniel úgyis odamegy hozzád és megkérdi, mit álmodtál. Te elmondod neki, hogy az álmodban megölték és nagyon félsz.
- Ezt miért hinné el nekem? Ez csak egy álom. Értetlenül néztem rá.
- Azért mert a tanács többi tagja tudja, hogy a te álmaid valóra válnak. –megfogta a kezemet. Lesápadtam… tehát mégis igaz… meg fogom ölni Danielt, de miért tenném?
- Mi a baj Mary? Lesápadtál. –megijedt egy kicsit
- Csak… annyi, hogy én már álmodtam egy ilyesmi álmot. Egy hegytetőn voltam. Egy karddal megöltem Danielt. –még mindig nem fogtam fel ezt az egészet.
- Ne aggódj, biztos, hogy nem fogod bántani. De most mi a helyzet vele és veled? –még mindig a kezemet fogta
- Semmi különös, rájött hogyan mentheti meg a kapcsolatunkat. Ma este elvisz vacsorázni és úgy néz ki, minden rendbe jön majd. –a kezét néztem
- Tehát a tesómnak nagy mázlija van. De el akartál menni tőle, most meg minden rendben van? –szomorú lett
- Elhanyagolt… ezért akartam lelépni. Te csak összekavartál bennem mindent. –megfogtam a kezét
- Értem… tehát nem kavartam eléggé össze. Én nagyon szeretlek… nem mehetsz vissza hozzá, most már nem. Vámpír leszel ezt te is tudod. A tanácsban már csak egy hely betöltetlen és csak egy tag hiányzik, mellőlem a másik képviselő. Ma mind a kettőtökkel végezni akarnak a vámpírok, úgy vigyázz magadra! Ha bármi bajod fog esni… nem tudom, mit fogok tenni. –felállt. –Szia.
- Csak így elmész? Félek, tudd meg, tőled is és a testvéredtől is! –felálltam és elrohantam.
Hiába rohantam, utánam jött és elkapta a kezemet. Nem tudom, hogy most mit érzek… teljesen össze van bennem minden kavarodva. Átölelt… a szívem a torkomban dobogott, féltem tőle. Persze nem itt az utcán fog velem végezni. Izmos testéhez szorított… tisztára olyan volt, mint amikor megmentett a temetés után. Izmos test jéghideg lehelet.
- Nem mehetsz vissza hozzá, mert hozzám tartozol. Csak kihasznál téged. –még mindig nem engedett el.
- De el kell mennem és vissza fogok hozzá menni. –ez után el is engedett. Még megsimogatta az arcomat és elment.
Gyorsan hazasiettem. Csak ő járt a fejemben. „Vámpír leszel” , „Hozzám tartozol” vajon igaza van? És tényleg vámpír leszek? Hamar visszaértem a házhoz. Daniel már várt rám. Nem szólt semmit, én pedig elmentem zuhanyozni. Mi lesz velem? Itt van két pasi, aki szeret engem, de az egyiknek össze fogom törni a szívét. Tiszta ideg voltam, ma meg akarnak majd ölni. Ez tuti, hogy rázósabb lesz, mint az előző. Vámpírok fogják megtámadni és engem is meg akarnak majd ölni. És ha beteg lennék, de az túl átlátszó. Tényleg, az étteremben úgysem fognak minket megtámadni. Rengeteg ember lesz ott, tehát gondolom, majd vacsi után. Végeztem a zuhanyzással, majd felölöztem. Egy kis fehér tértig érő ruhát vettem fel. A hajamat feltűztem és már készen álltam az indulásra. Kimentem a nappaliba, Daniel ült és engem várt.
- Gyönyörű vagy. Indulhatunk? –felállt.
- Igen indulhatunk. –megfogta a kezemet és kimentünk.
Kinyitotta nekem az ajtót és beültem a kocsiba. Az út alatt meg sem szólaltam. Nem tudtam, hogy mikor mondjam el neki az álmomat. Az álmom szerint ma nem fog meghalni. Nem érkeztünk meg hamar az étteremhez. Az erdőben volt eldugva, de sok vendég ült bent. Tehát ez egy felkapott étterem a környéken. Az utat kicsi lámpákkal világították ki. Elindultunk befele…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése