Reggel kijöttem a szobából, Steve nem volt sehol. Nagyszerű, lelépett… kinéztem az ablakon, éppen evett. Az ajtó felé vettem az irányt, de még mindig pizsamában voltam. Át kéne öltözni… de nem tudtam, hogy Clariss hova rakta a bőröndöt. Vártam, hogy befejezze az evést. Leültem a konyhában és az asztalon körözgettem az ujjam hegyével.
- Jó reggelt! –közömbös volt a hangja
- Jó reggelt neked is! Szeretnék átöltözni, de nem találom a bőröndöt. –ránéztem –Mi a baj?
- A ruhák a nappaliban vannak, az ülőgarnitúra hátánál. –még mindig közömbös volt
- Köszönöm.
A bőröndben volt néhány topp, pulcsi, néhány farmernadrág és ruha. És még berakott kér pizsamát is. Köszi Clariss. Jó lesz egy topp egy farmernadrággal. A nap kisütött, leültem az ablakba. Jó volt érezni a nap melegét a bőrömön. De inkább szerettem volna esőt, hiába koncentráltam, nem tudtam esőt csinálni. Becsuktam inkább a szememet és átadat magamat a nap melegének. Egész nap itt ültem, nem Steve-vel. Végre meleg volt a bőröm, de ahogy ment lefele a nap úgy lett ismét hidegebb és hidegebb. Steve leült velem szembe, csak néztük egymást. Most nem féltem a tekintetétől, nem voltam dühös.
- Beszélnünk kell! –tekintete félelemmel teli volt
- Mégis miről? –hírtelen elszállt a jókedvem
- Ideje, hogy megtudj valamit. Létezik egy fekete trió nevű banda. Utoljára Németországban látták őket. Ez a trió három különleges képességű vámpírból áll. Az egyik ha dühös a szemével fájdalmat tud okozni, a másik gondolatolvasó és a harmadiknak olyan képessége van mint nekem. A rájuk veszélyt jelentő vámpírokat megölik. Félelmetes egy csoport. –szavai tele voltak félelemmel és aggodalommal
- Ezt miért csak most mondod nekem? –tágra nyílt a szemem
- Amerika felé tartanak. Valószínűleg meg akarnak ölni, ezért meg kell tanulnod az erőd használatát és ki kell tudnod védeni az én irányításomat. –magyarázta teljes nyugalommal
- Mennyi időnk van még? –nem dühös voltam, hanem féltem
- Úgy másfél hónapunk. Nyugodj meg, menni fog. –felállt és egy puszit nyomott a homlokomra
Mindig is tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap is. Mindenki meg akart védeni a másiktól, de közben saját céljaikra is fel akart használni. És ha végre meghalok? Ettől minden jobb, még a halál is. vajon mi van a halál után? Újjászületek majd vagy a pokolba jutok esetleg semmi? Bizonyára a mennybe nem fogok kerülni, egy ilyen szörnyeteget, mint én oda nem fogadnának be. A pokolban meg legalább jó meleg van. Ha az igazi szüleim vámpírok voltak, akkor biztos találkozni fogok velük. Vajon Steve is saját céljaira akar majd felhasználni? Az emlékképek szerint ismerem, de nem tudom biztosra, hogy azok az én emlékképeim. Még nem bántott meg, de, majd kiderül, pontosan mit akar. Már jobban fent volt az égen a hold, mire észrevettem. Kinyitottam az ablakot és felmásztam a tetőre, már fent ült.
- Azt hittem, fel sem jössz már. –mosolygott
- Ö… gondolkodtam és elment az idő. –lesütöttem a szememet
- Holnap kezdjük az edzést. –már nem volt vidám.
- Szomjas vagyok. Már vagy három napja nem ettem. –még mindig nem mertem ránézni
- Miért nem mondtad? –dühösnek látszott
- Nem akartam, hogy több baj legyen velem. –most már rá mertem nézni
- És vajon milyen bajt okoztál volna? –most megint mosolygott- Megöltél volna egy állatot?
- Tudom, hogy dühös voltál rám az erdőben történtek miatt. Próbáltalak kerülni, de ebben a pici házban nem ment. Sajnálom, remélem senkinek sem esett komolyabb baja. –már nem néztem rá, a holdat bámultam. Hoppá eltűnt a hold, jönnek a fekete felhők, pedig nem is vagyok dühös
- Mary, ne légy dühös, nem haragszom rád. Ezért ne emészd magad. –próbált nyugtatni
- Nem vagyok dühös csak bánatos. Ha nem sírhatok, sír helyettem az ég. –most megint ránéztem.
Az eső eleredt, de pici szemekben hullott. Olyan jó érzés fogott el, ahogy azok a kicsi esőcseppek a bőrömhöz értek. Steve-re néztem és közelebb húzódtam hozzá, ő kitárta karjait és jól odabújtam hozzá, majd erősen átölelt. Ez hiányzott már nekem. Egy vámpír, aki nagyon szeret.
- Miért szeredet az esőt? –na, ezek újabb „megismerős” kérdések
- Szeretem nézni, ahogy esik. Megnyugszom tőle és minden gondom elszáll. Ha valami rossz ért… akkor mindig egy záporra vágytam. Feltöltött… új erőre kaptam tőle. –ránéztem
- Tehát akkor nem véletlen, hogy ezt az erőt kaptad. –megfogta a kezemet és felállt. –Gyere, szeretnék kipróbálni valamit.
Nem mondtam semmit sem, de nem nagyon értettem, hogy mit akar. Ilyenkor ugyan mit lehet kipróbálni? Talán bújócskázni fogunk? Kuncogtam. Azt hittem, hogy messzebbre megyünk, de csak az istállótól kb. 200 méterre ültünk le
- Miért…- mondtam volna, de félbeszakított.
- Szeretném, ha most becsuknád a szemed. –a szemembe nézett. A szemembe? Na, most már megint agytúrkászik bennem.
- De miért? –na, már megint félbeszakított
- Ne kérdezz, csak csináld! –becsuktam a szememet, ahogyan mondta. –Most gondolj valami szépre és megnyugtatóra. –hát én gondoltam, de nem ment
- Nem megy Steve. –nyafogtam. –ez nem jó játék, már megint az erőmmel szórakozol.
- Akkor hogyan nyugtattad le magad tegnap? –bizonyára még mindig engem nézett, tekintete égette az arcomat.
- Arra az estére gondoltam, amikor idejöttem. –most már végképp nem fogom kinyitni a szememet.
- Tehát arra az estére… - kuncogott. –és mire gondoltál tegnap este, mert végképp nem tudtalak leállítani. –most már komorabban beszélt.
- Nem szeretnék arra gondolni. –a szemem még mindig csukva volt
- De én szeretném tudni! –makacskodott
- Felőlem –sóhajtottam egyet –ha villámokat szeretnél. Anyámra gondoltam. Átvert… szörnyeteget csinált belőlem, de akkor is az anyám volt. Aki ápolt etetett, itatott és gondoskodott rólam és ti megöltétek. Akkor tértem észhez, amikor belém csapott a villám és akkor állítottam le magam.
- Sajnálom, de ezt meg kell próbálnod. Gondolj valami szépre, aztán legyél bánatos és aztán legyél dühös. Megpróbálod? –szavai valahogy most megnyugtattak.
- Jó megpróbálom, mivel nincs más lehetőségem.
Kizártam a kinti zajt és csak az emlékeimre koncentráltam. Először is nézzünk egy boldog emléket… végre a csillagos ég alatt feltette a kérdést, cseles volt, de megérte. Ahogy megfogta az államat és közelebb húzott megához és végre megcsókolt. Tudtam, amikor megláttam a házban, ismerem valahonnan. Azok a szemek. Úgy látom elég volt a jó emlékből, elállt az eső. Most haladjunk tovább. Amikor ott ültem az ablakban: Vajon haragszik még rám? Eddig csak kárt okoztam magam körül. És ha valakinek baja esett volna. Azt nem bocsátottam volna meg magamnak. Ahogy ott feküdtek a földön és ezt mind én csináltam, csak én… Vajon milyen erős vagyok? Nem árthatok senkinek sem. Még elképzelni is rossz… beleborzongok. Ha Steve a földön feküdne, és én nem tehetnék semmit. Ismét bánatos lettem, az eső eleredt, de még a nehezén nem vagyok túl.
- Rendben eddig jól csinálod. –két kezét a vállamra tette
Most jött a neheze. Pörgessük vissza az időt. Megfürdök, bemegyek a szobába, éppen gondolkodok és morgást hallok. Kimegyek a nappaliba és akkor… és akkor… anyámat tépik szét fele. Ne! Ne öljétek meg! Mit csináltok? Igaz egy szörnnyé tett, de ő vigyázott rám éveken keresztül. Nem jött össze, nem tudtam villámat csinálni. Kerestem egy másik rossz emléket. Amikor David átölelte Katy-t. Ahogy egymásra néztek. Az a mosoly, már a szemével végigfogdosta, már csak a csókolózás hiányzott, de kinyírtam volna. Elvett tőlem mindent a legjobb barátnőm! De David is, amíg nem volt Katy jó volt neki Mary. A kis nyomorult. Bedőltem mindenkinek. Hogy lehettem ennyire vak? Kihasznált mindenki. Egy rongy voltam, egy eszköz mindenki szemében. Lehet, hogy Steve is ilyen? Nem lehet benne sem megbízni, de lehet, hogy már én nem merek benne megbízni. Kihasználtak… kihasználtak… vak voltam… megaláztak… olyan vagyok, mint egy kivert kutya. Próbálok új otthont keresni, de nem tudok már ugyanúgy megbízni az új befogadóimban. Félek, megint úgy fogok járni. Elnehezedett a fejem. Távolról hangokat hallottam: Mary! Elég! Mary állj le! Micsoda? Ki az a Mary? Miért kéne leállnia? Jé… kigyúltak a fények. Közelít felém, de miért? Valami fekete ledöntött a földre és már nem láttam a fényt, de csattanást hallottam. Ne! Ismét villám… kellj fel! Ébredj fel! És ha az a fekete alak Steve volt? Megöltem? Úr isten!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése