A nesz erősebb lett, kíváncsi természetem miatt nem mentem be, sőt inkább kihajoltam a korláton. Az erdőben mozgott valami. Egyre közelített a ház fele. A szívem a torkomban dobogott. Aztán egy nagy fekete valami tartott felfele. Hátráltam és akkor a teraszon egy óriási farkas állt két lábon. Nagy barna bundája volt és a tekintete… teljesen megrémített, így is már az ájulás határán voltam. Még hátráltam, de megállított az ablak. A farkas közelített, meg is csíptem magam hátha csak álmodom, de ez valóság volt. A szívem a torkomban dobogott, ez meg fog ölni. De ez nem sima farkas… azok nem tudnak állni. Ez… ez vérfarkas. De ilyen nem létezik. Még mindig közelített, sikítani akartam, de örültem, ha megálltam a lábamon. Elkapta a kezemet és egy nagyot mart bele. Áh… ez nagyon fáj és vérzik is. A vér szagára nagyon begerjedt. Összeestem és vártam hátha elmegy. De nem ment el, hanem jött egy másik is. Az elém ugrott és én megpróbáltam bemenni. Nagyot morgott az egyik és engem a másik belökött a házba. Bevertem a fejemet az asztalba. A fejemhez nyúltam és vért láttam a kezemen, a szemem becsukódott…
Különös álmom volt. Egy hegytetőn voltam és éjszaka volt. Rettenetesen féltem. A hegytetőn egy kőasztal állt. De mit kerestem ott? Nem tudom. Tárgyaltunk valamit az asztalnál… ott volt Daniel is. Aztán villám csapott le, bele az anyajegyembe, iszonyúan fájt. De miért? Aztán a kőasztalon tértem magamhoz… valami furcsa ruha volt rajtam, aztán átültettek valami székbe. Meghajolt előttem mindenki. Aztán megtámadtak minket az emberek. Különös szagokat éreztem és én is megöltem egyet. Kiszívtam a vérét… aztán összevesztem Daniellel és leszúrtam valami nagyon fényes karddal.
Felriadtam, egy orvos állt az ágyam mellett, tehát nem kerültem kórházba. Ez megnyugtató.
- Hagyok itt egy enyhe fájdalomcsillapítót, majd vegyen be belőle. –mondta az orvos és elment
- Jól vagy? –Daniel a hajamat simogatta.
- Jött két… két… nagy farkas. Megtámadtak… ugye nem jönnek vissza? –most odabújtam hozzá
- Milyen farkas? Szerintem agyrázkódást kaptál. –nevetett
- Nevess csak nyugodtan, de igazam van. –durcás képet vágtam
- Ma el kell mennem… megint. Lesz itt veled egy ápolónő. Néhány napig leszek távol és nem akarom, hogy bármi bajod essen. –felállt –szia.
- Ezt nem hiszem el! Idehozol, és aztán már megint eltűnsz. –lefeküdtem és becsuktam a szememet.
Nem szólt semmit és elment. Az ápoló néhány órán belül meg is érkezett. Nem szólt semmi, átkötötte a sebemet aztán el is ment. Nagyon dühös voltam, de a kezem nagyon fájt. Nem tudom, ki lehet az az idegen… miért mentett meg? De a legkülönösebb számomra jéghideg lehelete. Minden nap hozott fel a portás enni, olyan voltam, mint egy rab. Amint lehet, elszökök innen. Másnap már felálltam és kimentem a teraszra. A padlón egy óriási karmolás nyom volt, tehát nem képzelődtem. Elegem van, összepakolok és elmegyek. De még nem értettem meg, hogy Daniel miért ilyen furcsa. És ez az álom… mi volt az a hegy? És én mit kerestem ott fent? De miért öltem? Kirázott a hideg… látnom kell azt a különleges és rejtélyes idegent. Megbabonázott teljesen, ahogy hírtelen elkapott és finoman letett a földre, de nem tudtam megköszönni. Ha Daniel nem jön haza, akkor, elmegyek. Valahogy csak hazatalálok. A következő lépése mi lesz? Nyomkövetőt rak rám? Szakítani akarok vele, de most nem tehetem meg. És ha most ő mentett meg, lehet, hogy ő az egyik vérfarkas. Bementem és beírtam a keresőbe, hogy farkas. Kihozott minden marhaságot, aztán helyesbítettem vérfarkasra. Az első találatra rá is kattintottam…
„a vérfarkasnak három alakja van: ember, farkas és a több mint három méteres vérfarkas.
Félnek az ezüsttől, ha hozzáérnek, elveszítik erejüket. Ha megsebesülnek valamilyen ezüst tárgy által a seb sokkal lassabban gyógyul. A hold nagy hatással van rájuk „
Tehát Daniel vérfarkas, de akkor én is? Hiszen neki is van jele, de rám nem volt hatással a hold. A láda majd választ ad minden kérdésemre. A holmiijaim között kutattam, nem találtam meg azonnal, de végül sikerült. Szépen ki volt faragva. A kulcsát beleraktam a zárba és lassan elfordítottam. Nyitottam volna kifele, de Daniel megfogta a kezemet.
- Ne nyisd ki! –kikapta a kezemből a kulcsot.
- Amúgy neked is, szia. –értetlenül néztem rá –miért ne nyissam ki?
- Elronthatsz mindent! –kétségbeesett szemekkel nézett rám
- Mit ronthatok el? –nem értettem még mindig semmit
- Mindent!! –felállt a dobozommal együtt
- Hé, várj már! Addig nem hagylak békén, amíg el nem mondod! –elkaptam a karját
- Ssss… jól van, akkor elmondom. –leült. –a ládát csak a 19. születésnapodon nyithatod ki. Ha most kinyitod, tönkreteszel mindent. Nem szabad, hogy hamarabb kapd meg az erődet.
- Milyen erőt? –tágra nyílt a szemem.
- Azt nem mondhatom el! –dühösen felállt. –elégedj meg azzal, hogy sok minden múlik rajtad. Ha nem akarsz háborút, akkor várj még!
- Lesz háború? –most már zavarosabb lett minden.
- Igen lesz, ha nem maradsz nyugton. Az erődet nem veheted hamarabb birtokba, meg kell várnod a megfelelő időt. –a korlátot markolta.
- Tudom, hogy titkolsz előlem valamit. –kimentem hozzá, megálltam mellette és akkor megláttam azt a nagy karmolást a teraszon.
- Például? –rám nézett
- Tudom, hogy mit láttam azon az estén –a csempére mutattam. –nem volt agyrázkódásom.
- Igen tudom… -lefele nézett –és még mit tudsz?
- Két dolgot biztosan. Az egyik az, hogy a ládának köze van anyámhoz a másik pedig… ebben már nem vagyok annyira biztos… -nem mertem tovább folytatni
- Mi az a másik dolog? –megfogta a kezemet
- Nem merem megmondani. –félve néztem rá
- Tőlem nem kell félned! Tehát akkor mi az a másik dolog? –kérdően nézett rám
- Rendben, te akartad. –sóhajtottam egyet – vérfarkas vagy. –nem szólt semmit. –az vagy? Vérfarkas? –a szívem a torkomban dobogott.
- Az… az vagyok. Remélem, hogy ez nem változtat semmit sem közöttünk. A tanács fél tőled, fél, hogy nagyobb erőd van, mint bárki másnak a tanácsban. Veszélyt jelentesz számukra… meg akarnak ölni.
Az ölni szó hallatán majdnem összeestem. Leültem a nappaliba és néztem előre. Anyám meghalt és most rám is ez a sors vár. Mit ártottam én nekik? Nem is ismernek, de már meg akarnak ölni. Nehogy valakit veszélyeztessek. Azt sem tudom, hogy mi ez a tanács. Olyan, mint a mesékben a falu vénjein összeülnek és tanácskoznak. Persze ne hagyjuk ki a másik tényt sem: a pasim vérfarkas, ki tudja milyen állati… hogy is hívjákokkal rendelkezik. Megvan: ösztönökkel. Elegem van és félek. Félek, de nagyon. Vajon mi vár rám?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése